A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki.
Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetnek, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.
A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.
A nők olyanok, akár az őzek (…). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket…
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?
Mi határozzuk meg a sorsunkat, a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel.